A kristálycukor (szacharóz) és a méz (amelynek 30%-a glükóz, 40%-a fruktóz, 5%-a szacharóz) alkalmazása a sebgyógyításban többezer éves múltra tekint vissza. Az ókori Egyiptomban, Görögországban (Hippokrátész, Galénosz) mézzel, míg Scultetus a XVII. században cukorral kezelt sebeket. A komplex kezelés részeként az antibiotikus érában is szerepet kaphat a kristálycukor mind a humán, mind az állatgyógyászatban.