A szív- és érrendszeri megbetegedésekben a lelki tényezőknek a betegség előzményei és a betegség következményei szempontjából is jelentős szerepe lehet. A depresszió a koszorúérbetegek között gyakori jelenség; a betegek 17-27%-a major depresszióban szenved, míg nagy többségben az iszkémiás szívbetegségben a betegek csak depresszív tünetekkel rendelkeznek. A depressziós betegeknek kétszeres, háromszoros esélye van egy jövőbeli ismételt kardiovaszkuláris eseményre a depresszióban nem szenvedő iszkémiás szívbetegekkel összehasonlítva. Az érem másik oldala felől tekintve ugyanakkor a depresszió a kardiovaszkuláris megbetegedések független rizikófaktora. A nemzetközi, 52 országot, 262 centrumot magába foglaló INTERHEART-vizsgálatban a pszichoszociális faktorok jelentőségét is vizsgálták az infarktus rizikójának szemszögéből és azt találták, hogy a stressz és a depresszió különböző formái 1,3-2,67 közötti Odds ratio-val, esélyhányadossal, harmadik helyen szerepeltek az iszkémiás szívbetegség rizikófaktorai között. Ezzel közvetlenül a dyslipidaemia és a dohányzás után foglalnak helyet, megelőzve a cukorbetegséget, a hipertóniát és a hasi elhízást is. Az iszkémiás szívbetegségben szenvedők életében tehát sok esetben megelőzőleg kedvezőtlen lelki tényezőket tapasztalhatunk, és a kardiovaszkuláris megbetegedések következményeként is keletkezhetnek lelki zavarok.