Az utóbbi évtizedekben a szájüregi daganatok okozta halálozás dramatikus emelkedése kiemelt fontosságúvá teszi az elsődleges és másodlagos megelőzést. A mortalitás nagymértékben csökkenthető lenne egyrészt a rákokozó kockázati tényezők kiiktatásával (primer prevenció), másrészt a korai diagnózist szolgáló szűréssel (szekunder prevenció) és az ezt követő korai kezeléssel. Az elsődleges és másodlagos megelőzésnek ki kell terjednie az orvostudomány különböző ágazataira, a szűrési, gondozási irányelvek készítésére, beépítésére az alapellátásba, továbbképzésbe és a rákprevenció társadalmi szintű tudatosítására.