A tanulmány a bűnelkövetők tudatelméleti működésével foglalkozik. A vizsgálatban a csalást és az erőszakos bűncselekményt elkövető, a vizsgálat idején szabadságvesztésüket töltő bűnelkövetők és kontrollszemélyek mentalizációs képességét hasonlítottuk össze. Az eredményeink azt mutatják, hogy a csalást elkövető személyek magasabb teljesítményt mutatnak az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest, az affektív mentálisállapot-tulajdonítás néhány dimenziója mentén: a Szemekből Olvasás Teszten és az Arcok Tesztben az alapérzelmek felismerésében jobban teljesítenek, azonban a komplex érzelmek tekintetében már nincs különbség a csoportok között. A faux pas-k, vagyis a véletlen elszólások felismerését tekintve a következő eredményeket kaptuk: az erőszakos cselekményt elkövetőknek, szemben a kontrollszemélyekkel, nehézségeik vannak az elszólások detektálásában, illetve a faux pas-t elkövető személy mentális állapotának megértésében, azaz nehezebben jósolják be, hogy egy tett mögött szándékosság állt-e. Emellett az erőszakos cselekményt elkövetők a kontrollcsoporthoz képest rosszabbul teljesítettek az elszólások mögött fellelhető tévesvélekedés-tulajdonításban, a faux pas kognitív komponensében is. Azonban a faux pas negatív érzelmi következményének felismerésében a csalást elkövetők teljesítettek tendenciaszinten jobban az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest. Mindezek alapján a csalást elkövetők jobb elmeolvasó képességgel jellemezhetők az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest a tudatelmélet bizonyos komponenseiben. A szemek régiójából és az arcokon megjelenő érzelmeket tekintve különösen az alapérzelmek tulajdonításában nyújtanak jobb teljesítményt az erőszakos tettért elítéltekhez képest, továbbá a negatív érzelmi következmények felismerésében tendenciaszinten jelenik meg a magasabb teljesítmény. Mindezek az eredmények egyrészt további kutatásokat ösztönözhetnek e területen, továbbá a bűnelkövetők rehabilitációjában, szociális készségeik fejlesztésében is értékes támpontokkal szolgálhatnak.