A szerző négy honfoglalás-kori és egy 13-15 századi sírkertből származó 1560 skeleton csontsérüléseinek gyakoriságát és testtájak szerinti megoszlását vizsgálta. A 10. századi sírkertekben 688 csontvázon 113 törést (16,4%), a 13-15 századi temető anyagában 872 skeletonon 133 csonttörés állapítható meg. A 10. századi temetőben a koponyasérülések tették ki a törések több mint felét (53,9%-át), de gyakori az ulna és tibia (gyógyult) sérülései is. A gerincen, bordákon, medencén törést nem talált. A 13-15. századi temető anyagában a törések egynegyede a bordákon keletkezett, de gyakori volt a koponyákon (a sérülések 12%-a), tibiákon (17,4%) és ulnákon (14,0%) is. Anyagát összehasonlította az Országos Traumatológiai Intézetben 2001-ben kezelt csonttörések gyakoriságával. A 21. században a koponyacsont sérülései mindössze 3,3%-ban fordultak elő. Ezzel szemben a leggyakrabban a femurokon, tibiákon, radiusokon szenvedtek el törést.