Az egészségügyi szolgáltatások során a betegnek okozott károk miatt indult kártérítési perek száma hazánkban a rendszerváltást követően nőtt meg számottevően. A károkozás polgári jogi megítélésére vonatkozó bírói gyakorlat szintén hosszú évtizedek alatt alakult ki, és alakul napjainkban is. Időközben azonban hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.), amely - többek között - az egészségügyi ellátással összefüggő károkozás megítélésének átértékelését tette szükségessé. Két fő területen találkozhatunk olyan változásokkal, amelyek alapjaiban érintik az egészségügyi kártérítési perek esetleges jövőbeni alakulását. Az ilyen jellegű perek kezdeti időszakában még nem volt egyértelmű, hogy az esetet a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti szerződéses jogviszony alapul vételével (kontraktuális felelősség), vagy a szerződésen kívüli károkozás (deliktuális felelősség) általános törvényi tényállása alapján kell-e a bíróságoknak megítélni. Az elmúlt közel tíz év alatt azonban mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban megállapítást nyert, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szerződés jön létre, amelynek célja és rendeltetése a beteg érdekének és akaratának megfelelő egészségügyi szolgáltatás nyújtása. Az orvosi szolgáltatás pedig szerződésszegő, ha nem felel meg a beteg érdekének és akaratának, illetve a szerződéssel elérni kívánt célnak. Az új szabályozással azonban szigorodott a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősségi rendszerben a szerződésszegő fél kimentési lehetősége, amely a korábbiakhoz képest szinte lehetetlenné tenné az egészségügyi szolgáltató kimentésének esélyét. Így egy jogszabályi módosítás - a kialakult bírói gyakorlat további érvényesülése érdekében - az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait rendeli alkalmazni. Az ezzel felmerülő dogmatikai és gyakorlati kérdéseket boncolják jelen tanulmányukban a szerzők. A másik fontos terület a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj intézményének vizsgálata, ahol a jogsértés ténye önmagában lehetővé teszi sérelemdíj kiszabását. Ez a szabályozás - a jelen személyi és tárgyi feltételek mellett működő egészségügyben - parttalanná teheti a sérelemdíj iránti igényeket. Emiatt a bíróságoknak a jövőben más szempontok alapján kell majd megítélnie a jogi értékelést esetleg nem igénylő, úgynevezett "bagatell ügyeket".