Az elmúlt több mint ötven év antikoaguláns kezelésében a K-vitamin-antagonisták (KVA) voltak az egyetlen hatékony és elérhető gyógyszerek, amelyek jelentősen csökkentették a tromboembóliás eseményekkel összefüggő morbiditást és mortalitást. Ezek közül is a legelterjedtebb a warfarin, amely hazánkban is széles körben elérhető. Az évek alatt számos klinikai tapasztalat gyűlt össze használatukról, biztonságosságukról mind az artériás, mind a vénás tromboembóliák kezelésében, megelőzésében. Most, amikor alternatív szerként az új orális antikoaguláns gyógyszerek lassan egyre több beteg számára megfizethetővé válnak - döntően a nem megfelelő INR-kontrollal bíró betegeknél - nem szabad megfeledkeznünk a KVA-k véralvadás-gátlásban betöltött szerepéról és előnyeiről. A reflexszerű gyógyszerváltás előtt gondogondoljuk végig, hogy mindent megtettünk-e - orvos és beteg - a megfelelő INR-kontroll elérése érdekében, hogy a legjobb hatékonyságot biztosítsuk a legkevesebb mellékhatással. Ezen túlmenően, bizonyos betegségekben még mindig a KVA-k az egyetlen választható gyógyszerek, és egyelőre nincs alternatívájuk. A KVA-knak nemcsak volt és van, de továbbra is lesz helye az antikoaguláns kezelésben; kellő odafigyeléssel biztonságosan és hatékonyan adhatók, nem rontva ezzel a betegek életminőségét.