Tudományos kutatómunkánk során a veleszületett dongaláb Ponseti szerinti kezelési eredményeit elemeztük és hasonlítottuk össze a Pécsi Tudományegyetem Mozgásszervi Sebészeti Intézet Ortopédiai Tanszékén 1972-ben bevezetett, de még a mai napig alkalmazott kezelési módszerével. 6 főt kezeltünk Ponseti, 10 főt a Klinika módszere szerint. A kezelési eredményeket röntgenológiai, formai és funkcionális szempontból elemeztük. A röntgenológiai értékeléshez Kránicz és mtsai által meghatározott szögeket és normálértékeket használtuk. Formai vizsgálathoz Pirani pontrendszerét alkalmaztuk, valamint lábszárkörfogat méréseket is végeztünk. Statisztikai elemzéshez a Microsoft Office Excel 2007-es verzióját használtuk, kétmintás T-próbát és megbízhatósági tartomány elemzést végeztünk el. A röntgenológiai értékelés során a mért szögeket a szakirodalomban fellelhető normálértékekhez, valamint egymáshoz is viszonyítottuk a két kezelési csoport függvényében. A Ponseti szerint kezelteknél nem mutatkozott szignifikáns eltérés a normálértékekhez viszonyítva, azonban a Klinika módszerével kezelt csoport esetében szignifikáns különbség mutatkozott meg a talometatarsalis szög esetében (p=0,03197). A formai vizsgálat során az összesített Pirani pontokat illetően szignifikáns különbség mutatkozott meg a két kezelési csoport között (p=0,012433). Funkcionális vizsgálat során a Ponseti csoportban maximális mozgásterjedelmet vizsgáltunk, míg a Klinika módszere szerint kezelteknél egy kivétellel minden esetben találtunk mozgástartomány beszűkülést. Kutatásunk során bebizonyosodott, hogy a Ponseti módszer eredményei sikeresebbek a Klinika módszere szerint kezelt csoporténál.