Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=111981
MOB:2014/3
Szerzők:Kopcsó Krisztina; Láng András
Tárgyszavak:FÉLELEM; FIATALOK; NEMI TÉNYEZŐK; SZORONGÁS; STATISZTIKA
Folyóirat:Psychiatria Hungarica - 2014. 29. évf. 2. sz.
[https://www.doki.net/tarsasag/pszichiatria/folyoirat.aspx]


  A sötéttől való félelem serdülő- és fiatal felnőttkorban: általános modell, nemi és életkori különbségek  / Kopcsó Krisztina, Láng András
  Bibliogr.: p. 150-151. - Abstr. hun., eng.
  In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2014. 29. évf. 2. sz., p. 138-151. : ill.


Bevezetés: Vizsgálatunkban a sötéttől való félelem jelenségét serdülőkön és fiatal felnőtteken tanulmányoztuk. A specifikus félelem konceptualizációja érdekében a félelem és szorongás fogalmak tisztázása után a félelem kognitív és interakcionista modelljeit mutatjuk be. Ezt követően a félelem kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó változókat és a fejlődéslélektani összefüggéseket ismertetjük. Célunk a jelenség feltérképezése volt, különös tekintettel a nemi és életkori eltérésekre, illetve a kialakulásában szerepet játszó egyéni különbségekre. Módszerek: Kérdőívcsomagunkat 83 gimnazista (34 nő) és 57 egyetemista (29 nő) töltötte ki. A sötéttől való félelem gyakoriságának mérésére egy saját kidolgozású skálát használtunk, emellett vizsgálati személyeink szövegesen számoltak be a sötéttől való félelmük tartalmáról, eredetéről és az ellene alkalmazott megküzdési stratégiákról. Az egyéni különbségek megragadására a vonásszorongást, a diszfunkcionális attitűdöket és az önértékelést mértük kérdőívekkel. Eredmények: A sötéttől a válaszadók 71%-a - legalább néha - félt. A jelenség nők körében gyakoribb volt. Félelmüket a nők inkább vezették vissza képzeletükre és megküzdésként hajlamosabbak voltak elkerülést, figyelemelterelést és szociális támogatást preferálni, mint a férfiak. Az egyetemisták fokozottabb jelentőséget tulajdonítottak az őket ért negatív információknak, és hajlamosabbak voltak elkerülést alkalmazni, mint a gimnazisták. A félelem tartalmára vonatkozó válaszokban nemi vagy életkori különbség nem volt kimutatható. A sötéttől való félelem kialakulását magyarázó útvonalmodellben a nem közvetlen hatása mellett a diszfunkcionális attitűdök a szorongáson és az önértékelésen keresztül befolyásolták a specifikus félelem gyakoriságát. Következtetések: A sötéttől való félelem a nem-klinikai mintánk jelentős hányadát érintette a gyermekkor elmúltával is. Az eddigi kutatásokat megerősítő és kiegészítő eredmények születtek a nemi és életkori különbségek tekintetében, útvonalmodellünk pedig a félelmek és szorongások kezelésében is hasznos elméleti alapnak bizonyulhat.