Rheumatoid arthritisben a betegség aktivitását általában az ízületi érintettség határozza meg, de a kezelést gyakran befolyásolják az extraarticularis manifesztációk is. A szerzők egy 73 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akit intézetükben szeropozitív rheumatoid arthritis miatt gondoztak. Kombinált DMARD kezelés mellett is kifejezett betegségaktivitást észleltek (DAS 28: 6,6), ezért a beteg TNF-alfa-gátló kezelésben részesült. Golimumab injekció adása mellett mind a laboratóriumi, mind az ízületi gyulladás mértéke csökkent (DAS 28: 3,43), de a kontroll mellkas-röntgenvizsgálat multiplex gócokat és megnagyobbodott nyirokcsomókat írt le. Mellkasi feltárás során szövettani mintavétel történt, amely nem igazolt malignus folyamatot, rheumatoid csomókat véleményeztek. Részben a multiplex kerek árnyékok, részben pedig egy kiterjedt herpes zoster miatt a betegnél a golimumabterápiát leállították, és tocilizumabkezelést indítottak. Az IL-6gátló készítmény az ízületi gyulladásos aktivitást megszüntette, és a 2 hónap múlva készült kontroll mellkas-röntgen-felvételen a mellkasi csomók regressziója volt látható. A szerzők felhívják a figyelmet a differenciáldignosztikai problémára, valamint áttekintik a szakirodalmat.