A feldolgozás célja a tízéves időtartam alatt elvégzett nyílt és fedett vállízületi stabilizáló műtétek eredményeinek értékelése, különös tekintettel a műtétek után visszamaradt mozgásbeszűkülésre, fájdalomra, instabilitásra, valamint a recidíva előfordulására. Az elért eredmények a két módszer esetében, a fenti faktorokat vizsgálva, szignifikáns különbséget nem mutattak, mindkét módszer biztonságosnak tekinthető. A beteganyagot kifejezetten csak ép vápa esetén vizsgáltuk.