A csecsemőmegfigyelés elméleti és gyakorlati bemutatásával szeretnénk betekintést adni abba, hogyan segíti ez a módszer a megfigyelőt a terápiás készségek kialakításában, s a terapeutát a mindennapi terápiás munkában. A csecsemőmag figyelés évtizedek óta számos országban része a pszichoterápiás és pszichoanalitikus képzésnek, kiegészítve ezzel a sajátélmény, a szupervízió és az elméleti képzés komplex rendszerét. Izgalmas tapasztalat annak a sajátos pozíciónak a megteremtése, amelyben a megfigyelő belül érezheti magát egy megfigyelt családban, s ily módon, érzelmileg bevonódva, de mégis bizonyos távolságtartással - a "küszöbön", a megfigyelői pozíciót fenntartva lehet jelen. A résztvevő megfigyelés, melynek módszerére épül a csecsemőmag figyelés, egy nehezen körülírható beállítódás elsajátítását jelenti. A pszichoanalitikusok közül elsőként Sullivan fogalmazta meg, hogy az analitikus kapcsolatban szintén jelen van a résztvevő megfigyelői attitűd, amennyiben az analitikus, mint megfigyelő érzelmileg bevonódik, és interakcióba kerül a pácienssel, ugyanakkor képes arra, hogy magát a bevonódást egy külső perspektívából is szemléje. A csecsemőmag figyelés esetében a megfigyelőre hat, amit a családban tapasztal, közben folyamatosan monitorozza a saját érzéseit, egyben igyekszik nem kimozdulni megfigyelői pozíciójából. Nem kezdeményez interakciókat, nem vonódik be a család életébe, miközben jelenlétével kétségtelenül hatást gyakorol arra. A megfigyelőnek a kibontakozó lélektani térben is meg kell találnia a helyét.