Háttér és célok: A Rey-Osterrieth Komplex Ábra a perceptuális organizáció, a téri-vizuális konstrukció, az emlékezet és végrehajtó működés megismerésére szolgáló, neuropszichológiai vizsgálóeljárás. BERNSTEIN és WABER (1996) kidolgozta az 5-14 év közötti gyermekek teljesítményének folyamatmegközelítésen nyugvó, komplex minőségi elemzési rendszerét, a Developmental Scoring System for the Rey-Osterrieth Complex Figure-t (DSS-ROCF). A szerzőket az eljárás kifejlesztésére tanulási problémákkal küzdő gyermekek klinikai felmérésének tapasztalatai motiválták. Tanulmányunk célja a DSSROCF bemutatása és a fejlődési diszlexiára jellemző teljesítménymintázat leírása. Módszer: Vizsgálatunkban 10-14 év közötti fejlődési diszlexiás (N=16 fő), illetve életkorban és IQ-pontszámban illesztett tipikus fejlődésű kontrollcsoport (N=16 fő) rajzait hasonlítottuk össze a DSS-ROCF mutatók mentén. Eredmények: A tipikus fejlődésű kontrollcsoporthoz képest a diszlexiás csoport másoláskor a szerveződés szempontjából fontos elemekből kevesebbet rajzolt le, továbbá a komplex ábrát lényegesen több hibával (rotáció, ismétlés, áthelyezés, összevonás) másolta le és reprodukálta a késleltetett emlékezeti feladatban. A hosszú távú emlékezeti reprodukcióban a diszlexiás gyerekek ugyanakkor jobban emlékeztek a nem struktúraalkotó, járulékos komponensekre, mint a kontrollcsoport. A diszlexiás csoportban az életkorral egyedül a másoláskor kapott szerkezeti elemek pontossága növekedett. A tipikus fejlődésű csoportban a késleltetett és közvetlen emlékezeti feladatok szervezési és hibaszám mutatói álltak kapcsolatban az életkorral. Következtetések: A DSS-ROCF segítségével a diszlexiás csoportnál azonosított mintázat sajátos információfeldolgozási módot jelez, amely diagnosztikus értéke mellett terápiás konzekvenciákat is hordoz.