A cikk első részében ismertetett demográfiai és epidemiológiai változásoknak köszönhetően a krónikus betegségek ellátása komoly kihívás elé állítja a fejlett országok egészségügyi rendszereit. Jelen tanulmányban azokat az elveket és megoldási lehetőségeket mutatjuk be, amelyek válaszként születtek a fennálló nehézségekre. A nemzetközi gyakorlatból olyan példákat hozunk fel, amelyek a hagyományos ellátórendszer főbb változási irányait ismertetik mind a szolgáltatások nyújtása, mind a forrásteremtés terén. A krónikus betegek ellátására fejlesztett nemzetközi és országspecifikus modellek mindegyikére igaz, hogy a magas költségű fekvőbeteg-ellátások irányából az ambuláns ellátásra helyezik a hangsúlyt, erősítik a kapcsolatot az ellátási szintek és az ellátás szereplői között. A modellekben a célpopuláció szükségleteinek megfelelően az ellátási szintek és/vagy a társszektorok szolgáltatásainak integrációjával és a betegek koordinációjával olyan szolgáltatásokat biztosítanak, amelyek képesek a betegeket az állapotuknak megfelelő szinten kezelni, és a prevenciót előtérbe helyezve a szükségtelen kórházi kezeléseket megelőzni. A különféle ellátási modellek megvalósítását innovatív informatikai és finanszírozási technikák támogatják, illetve ösztönzik.