Az elmúlt ötven év pszichológiai túlvédés szakirodalmát áttekintve arra a megállapításra juthatunk, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg szülői túlvédéssel foglalkozó cikkek. A kiterjedt és interdiszciplináris (klinikai pszichológia, pediátria, rehabilitációs orvoslás, szociológia, pszichoterápia) érdeklődés pozitív oldalai mellett egyre látványosabbá válik az a jelenség, hogy a fogalom több területről történő meghatározása, valamint a különböző területek hiányos kommunikációja definíciós problémákhoz vezet, ami hosszú távon hátráltatja a kutatást, és kérdésessé teszi az eredmények érvényességét. Jelen cikkünk egy hosszabb projekt részét képezi, melyben a túlvédés jelenség pontosabb mérése érdekében hatékonyabb meghatározására teszünk kísérletet. E tanulmány célja a szülői túlvédés fogalom kialakulásának, a túlvédés pszichoanalitikus elképzeléseinek, a kötődés és leválási folyamatok túlvédéshez fűződő viszonyának, valamint a kötődési-leválási folyamatokban fellépő szinkronitási jelenségek túlvédésben betöltött szerepének bemutatása. A tanulmány zárásaként arra teszünk kísérletet, hogy a modern pszichoanalízis által bevezetett mentalizációs fogalomkörbe helyezzük el a szülői túlvédés jelenségét, ezzel felvázolva a szülői visszaélésformák (bántalmazás, elhanyagolás, túlvédés), a kötődési zavarok és a mentalizáció közötti összefüggések empirikus vizsgálatának egységes elméleti keretét.