Selye ismerte fel a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely stressz alatti aktivációjának a jelentőségét, és a kapcsolatot a központi idegrendszeri és a neuroendokrin szabályozás között. Ez az elmélet képezte a kutatások elkezdésének az alapját, amelyekben feltárták az agy-bél tengely jelentőségét a gyomornyálkahártya integritásának a szabályozásában. Számos neuropeptidről, így a thyreotrop releasing hormonokról, adrenomedullinról, peptid YY-ról, amylinről, opioid peptidekről nociceptinről, nocisatinról P-anyagról, ghrelinről, leptinről, orexin-A-ról, angiotenzin II-ről kimutatták, hogy centrálisan injektálva gyomorvédő hatású. Jól dokumentált a dorsalis vagusköteg és a nervus vagus szerepe a központ perifériára kifejtett hatásában, de további mechanizmusok is felmerültek. A neuropeptidek közötti kölcsönhatások jelentik azt a további komponenst, amely módosíthatja a gyomornyálkahártyának az ártalmas stimulusokkal szembeni ellenállását.