A vizsgálat elsődleges célja a bázis-bólus rendszerben alkalmazott glargin inzulin hatásosságának felmérése volt a mindennapi gyakorlatban a HbA1c-szint változását követve, 6 hónapos kezelés során, 2-es típusú diabéteszes betegekben. Szintén vizsgálni kívántuk a bázis-bólus rezsim hatását az éhomi és a posztprandiális vércukorszint és testsúly alakulására, valamint a súlyos hypoglykaemiás események előfordulását a kezelés időtartama alatt. A 6 hónapos követési idő kezdetekor mért glikémiás értékek (átlag [95%-os konfidencia intervallum]; HbA1c: 8,9% [8,85; 8,94]; éhomi vércukor: 9,3 mmol/l [9,22; 9,38]; postprandialis vércukor: 11,13 mmol/l [11,04; 11,22]) a 6 hónapos követési idő végére szignifikánsan csökkentek (HbA1c: 7,44 [7,41; 7,47]; éhomi vércukor: 6,87 [6,83; 6,92]; postprandialis vércukor: 8,22 [8,18; 8,27]). A vizsgálat végére az inzulin glargin napi dózisa (átlag [95%-os konfidencia intervallum]) 27,23 E-ről [26,75; 27,71] 32,51 E-re [32; 33,01], a bázisinzulin aránya 42,1%-ról [41,77; 42,5] 45,8%-ra [45,48; 46,12] növekedett. A testtömeg-index kismértékben, de statisztikailag szignifikánsan csökkent (átlag [95%-os konfidencia intervallum]; 30,58-ról [30,39; 30,78] 30,15-re [29,97; 30,33]). Mindkét vizitperiódusban a betegek közel egynegyede élt át legalább egy nem súlyos hypoglykaemiás eseményt, de a második vizitperiódusban az összes nem súlyos hypoglykaemiás eseményszám az első időszakhoz viszonyítva 30%-kal csökkent. A korábban humán bázis-bólus terápián levő betegekben az analóg bázisinzulint, azaz glargin inzulint tartalmazó kezelési rendszer hatására a glükoregulációt tükröző paraméterek a hypoglykaemia és testsúlynövekedés veszélye nélkül javultak. Az inzulinanalóg bázis-bólus rezsim alkalmazása együtt járt a napi összinzulindózis emelkedésével és a bázisinzulin arányának növekedésével, megközelítve az ajánlásokban tapasztalt 50%-ot.