A szervezet szubnormális deutériumszintjének kedvező élettani hatása a glükózintoleranciára, valamint a szérum HDL- és Na+-koncentrációra / Somlyai Gábor [et al.]
Bibliogr.: p. 122-123. - Abstr. hun., eng.
In: Egészségtudomány. - ISSN 0013-2268. - 2014. 58. évf. 1. sz., p. 104-123. : ill.
A vizsgálatban 30, csökkent glükóz-toleranciájú önkéntes bevonásával azt kívántuk vizsgálni, hogy a csökkentett deutériumtartalmú víz (DDW) 90 napos fogyasztása hatással van-e az inzulinrezisztenciával összefüggő élettani paraméterekre. Valamennyi beteg napi 1,5 liter 104+-1 ppm deutérium-koncentrációjú DDW-t fogyasztott ivóvízként. Az önkéntesek vérszérumának D-koncentrációja a kezdeti 147,5+-0,8 ppm-ről a vizsgálat végére 133,9+-4,1 ppm-re csökkent (p<0,0001), az átlagos testtömeg a vizsgálat során minimális, de szignifikáns emelkedést mutatott (0. nap: 85,55+-13,3 kg, 90. nap: 86,71+-12,8 kg, p=0,014). A 30 önkéntes esetében a vörösvértest-, fehérvérsejt- és trombocitaszám valamint a hemoglobinérték a normálértéken belül kissé, de szignifikánsan emelkedett. A szérum Na+-koncentráció átlaga 141,11+-2,4 mmol/l-ról 139,03+-2,0 mmol/l-re csökkent a vizsgálat 90. napjára (p<0,0001). A vizsgálat során a HDL esetében tapasztaltunk lényeges, szignifikáns változást, melynek átlagos koncentrációja 1,05+-0,45 mmol/l-ről 1,34+-0,40 mmol/l-re emelkedett (p=0,002). Az éhomi vércukorérték a 90 napos DDW kezelés után szignifikáns mértékben csökkent (0. nap: 6,06+-0,66 mmol/liter, 90. nap: 5,74 +- 0,94 mmol/liter, p=0,029). Az intravénás glükóztolerancia teszt (IVGTT) 0 perces adatait személyenként elemezve azt tapasztaltuk, hogy az inzulinkoncentráció 15 esetben emelkedett (0. nap: 9,9+-3,4 mikroegység/ml, 90. nap: 15,8+-10,9 mikroegység/ml, p=0,056) és 15 esetben csökkent (0. nap: 18,0+-13,3 mikroegység/ml, 90 nap: 7,7+-4,3 mikroegység/ml, p=0,007). Az inzulinkoncentráció-csökkenést mutató csoport esetében szignifikánsan pozitív korrelációt (p=0,008) igazoltunk a vércukorértékek csökkenésével (0. nap: 5,58 mmol/l, 90. nap: 5,24 mmol/l). A hiperinzulinémiás, euglikémiás glükóz clamp technika segítségével követve a teljes testtömegre vetített cukorfelvételt nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget (0. nap: M=7,8+-2,5 mg/ttkg/min, 90. nap: M=7,3+-2,5 mg/ttkg/min, p=0,228), de az egyénenkénti elemezés alapján 11 esetben nőtt (0. nap: M=6,9+-2,4 mg/ttkg/min, 90. nap: M=8,6+-2,5 mg/ttkg/min, p=0,0014), 18 esetben pedig csökkent a cukorfelvétel (0. nap: M=8,4+-2,5 mg/ttkg/min, 90. nap: M=6,5+-2,2 mg/ttkg/min, p=0,00004).
