A koronáriabetegség, a sztrók és a veseelégtelenség legjelentősebb rizikótényezője az artériás hipertónia. A világon csaknem egy milliárd felnőtt ember szenved ebben a betegségben. A vérnyomás normalizálásában és a szövődmények megelőzésében, az életmódváltoztatás mellett a gyógyszeres kezelés alapvető jelentőségű. A bétablokkolók évtizedek óta használatosak a hipertónia kezelésében. Alkalmazásuk azonban az utóbbi években, különösen a szövődménymentes hipertóniában, számos kérdést és kétséget vetett fel. Mindazok a vizsgálatok és metanalízisek, amelyek megkérdőjelezték a csoport hatékonyságát, azonban olyan "hagyományos" bétablokkolókkal (propranolol, atenolol) történtek, amelyek nem rendelkeznek vazodilatátor hatással. A bétablokkolókról ismert, hogy fiatalokban hatékonyabbak, ugyanakkor ezekbe a vizsgálatokba többnyire idősebb betegeket vontak be A harmadik generációs bétablokkolók, mint a carvedilol, a nebivolol vagy a celiprolol mentesek a korábbi szerek kedvezőtlen hatásaitól. Ezek az új bétablokkolók a többi gyógyszerhez viszonyítva legalább olyan hatékonyak, vagy hatékonyabbak a vérnyomás csökkentésében. A vazodilatátor hatású bétablokkolóknak emellett kedvező a metabolikus profilja és tolerálhatósága. A nemzetközi vizsgálatokban szívelégtelenségben alkalmazva mind a carvedilol, mind a nebivolol csökkentette a halálozást és a kórházi kezeléseket magába foglaló elsődleges végpontokat.