A szerző a munkájában áttekinti a háziorvosi gyakorlatban leggyakrabban jelentkező krónikus mozgásszervi fájdalmak leggyakoribb okait, így a krónikus derékfájást és a degeneratív nagyízületi megbetegedéseket. A krónikus fájdalom kezelésének gyakorlatában a fájdalomcsillapítás WHO analgetikai lépcsőit használjuk. A mozgásszervi fájdalom kezelésében paradigmaváltásra van szükség! A betegeknek életmódváltásra, nem gyógyszeres, szükség esetén strukturált gyógyszeres kezelésre van szükségük. Az első választandó szer a paracetamol. Hatástalansága, vagy közepes-erős fájdalom, illetve gyulladásos tünetek esetén a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) következnek. A betegek kezelése személyre szabottan történik, a nem szelektív vagy szelektív COX-2 gátlókat a kardiovaszkuláris és a gasztrointesztinális rizikó faktorok figyelembevételével alkalmazzuk. Amennyiben a gyenge opioidok, a NSAID-ok és a szükség esetén adagolt adjuváns szerek kombinációja nem nyújt kielégítő analgetikus hatást, az erős opioidok transzdermális vagy per os alkalmazása jön szóba. A szerző kiemeli az adjuváns és speciális szerek valamint a helyi kezelés, fizioterápia jelentőségét a fájdalomcsillapításban.