A hipertenzív szívbetegség (hypertensive heart disease) egy rendkívül összetett kardiológiai betegségcsoportot, klinikai szindrómát jelent. Patofiziológiai háttere hemodinamikai és neurohormonális részre különíthető el. Mindkét mechanizmus növeli a szabad gyökök, az inflammatórikus faktorok szintjét, amelyek fontos szerepet játszanak a vaszkuláris diszfunkció, a következményes vaszkuláris rezisztencia növekedésének kialakulásában. A hipertenzív szívbetegség klinikai megjelenési formái: a balkamra-hipertrófia, a diasztolés és szisztolés szívelégtelenség, a koro­ná­riabetegség típusai, valamint egyes ritmuszavarok. Az Európai Hipertónia Társaság, az Európai Kardiológus Társaság 2013-as ajánlása különösen fontosnak tartja a hipertónia okozta célszervkárosodások, így a kardiovaszkuláris érintettség felderítését. Kezelés szempontjából 140/90 Hgmm alatti és 120/70 Hgmm feletti célértékek elérését, kiemelten öt gyógyszercsoport az ACE-inhibitorok, ARB-k, CCB-k, tiazidok, BB kombinációs lehetőségeinek segítségével kívánja megvalósítani. Az ACE-gátlók, ARB-k együttadását nem javasolja.