A vízhajtó gyógyszerek (diuretikumok) alkalmazása számos belgyógyászati betegségben nélkülözhetetlen. Egyes kórképekben használatuk empirikus alapokon nyugszik (pl. furosemid akut szívelégtelenségben), másokban evidenciákon alapul (pl. hipertóniában). Közülük a tiazid típusú diuretikumokat évtizedek óta sikerrel alkalmazzák a hipertóniabetegség kezelésére. Később azonban nyilvánvaló lett, hogy a "tiazidok" elnevezés egy gyűjtőkategória, amely klinikai szempontból sem egységes és ez indokolja a differenciálást, vagyis két csoport megkülönböztetését. Jelen összefoglalóban a tiazidok és tiazidszerű diuretikumok közötti különbségekre szeretnék rámutatni és összefoglalni a két csoport antihipertenzív alkalmazhatóságát az evidenciák és ajánlások tükrében.