Háttér és célok: az 1980-as évek egykori droghasználóit vizsgáló kutatás keretében készített interjút egy tapasztalati szakértő és egy történész készítette egy, abban az időszakban kábítószer-használó személlyel. A cél a két interjúkészítő kérdezési stratégiáinak összehasonlítása, valamint az általuk előhívott narratívák vizsgálata volt. Módszer: a félig strukturált, kettős vezetésű interjú egy 1980-as évekbeli droghasználóval készült. Az interjúalany egy önsegítő csoport segítségével (Narcotics Anonymous) egy felépülési folyamaton vesz részt. A tapasztalati szakértő maga is droghasználó volt az 1980-as években, majd ugyancsak e csoport tagjaként felépült. Eredmények: a történész a múltból a jelenbe tartó, lineáris, a cselekményeket és az élményeket pontosító kérdezői stratégiát alkalmaz. Ezzel egy visszatekintő narratív perspektívát hív elő. A tapasztalati szakértő előhív erőteljesen megfogalmazott, droghasználat-centrikus narratívákat, majd ezeket a narratívákat a saját droghasználói-felépülési narratívájával állítja párhuzamba. Ezzel nagyobb lehetőséget ad az interjúalanynak az átélő, újraátélő narratív perspektíva alkalmazására. A tapasztalati szakértő kérdezéstechnikájában a deiktikus centrum mozgásával, illetve az elbeszélői pozíció változtatásával (diegetikus funkció) éri el ezt a hatást. Következtetések: az interjúelemzés rávilágít arra a módszertani problémára, amikor egy "hivatásos" kérdező és egy tapasztalati szakértő közös interjút készít. A módszernek előnyei is vannak: több, a droghasználattal összefüggő történet felbukkanása. Hátrányai pedig, hogy a tapasztalati szakértő csak bizonyos narratívatípusokat tud előhívni.