A gyermekkori hypertonia ma már nem tekinthető ritka betegségnek, mivel a túlsúly és az ehhez kapcsolódó metabolikus elváltozások, valamint a magas vérnyomás a gyermeklakosság akár 15-18 százalékát is érintheti. Serdülőkor előtt továbbra is a másodlagos, ezen belül a renalis eredetű hypertonia dominál, míg serdülőkor után jelentősen megnő a primer hypertonia előfordulási gyakorisága. Külön kategóriát képeznek a volt koraszülöttek, akiknél az intenzív ellátást követő szövődmények vezethetnek hypertoniához. A kivizsgálás során kizárjuk az organikus-renalis okot, a kövér serdülőknél felmérjük az anyagcsere-állapotot (csökkent glükóztolerancia, hyperurikaemia). A beteg további sorsa és ellátása szempontjából elengedhetetlen a másodlagos szervkárosodás felderítése (szem-, szívizom-, veseszövődmények), rögzítése. A terápiában törekszünk a korszerű, tartós hatású, első vonalbeli szerek - diuretikumok, kalciumantagonisták, béta-blokkolók, ACE-gátlók, illetve angiotenzinreceptor-blokkolók - alkalmazására, amelyeket súlyos esetben kombinációban alkalmazunk. A megfelelő irányelveket, terápiás javaslatokat a Magyar Hypertonia Társaság rendszeresen frissíti, honlapján közzé teszi (www.hypertension.hu).