Háttér: Jelen tanulmány a munkanélküliség lélektani vonatkozásaival foglalkozik, vizsgálja azokat a fontosabb moderátor tényezőket, amelyek a kapott eredmények hátterében állhatnak, s teszi mindezt a gazdasági recesszió kontextusában. A gazdasági válság circulus vitiosust indít: a válság munkanélküliséget eredményez, a munkanélküliség okozta anyagi deficit következtében az emberek vásárlóereje csökken, ez pedig csökkenti a termelést. A csökkent termelés kevesebb munkaerőt kíván, ez tovább fokozhatja a munkanélküliséget, begyűrűzhet a válság, ami befolyásolja - többek között a magyarországi közhangulatot. A vizsgálat célja: Vizsgálatom célja annak elemzése, miként hat a munkanélküliség a lelki egészségre. Aktív dolgozókat hasonlítok össze munkanélküliekkel a lelki egészség szempontjából releváns dimenziók mentén: a koherencia-érzést, a depresszió megjelenését és az önértékelést elemzem. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a depresszió, a koherencia-érzés és az önértékelés miként függ össze a munkanélküliséggel. Milyen az aktív dolgozók és munkanélküliek egészségi állapota a mai Magyarországon, az említett dimenziókat figyelembe véve? A vizsgálati módszer: A vizsgálat standardizált kérdőívekkel történt a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Veszprémi megyei kirendeltségein. A depresszió mérésére a rövidített Beck depresszió kérdőívet, az önértékelés mérésére a Rosenberg-féle önértékelést mérő kérdőívet, míg a koherenciaérzés mérésére az Antonovsky-féle rövidített koherencia-érzés kérdőív magyar változatát alkalmaztam. Eredmények: A kapott adatok SPSS 10.0 program segítségével történő elemzése után MannWhitney statisztikai próbát alkalmazva, megállapítottam, hogy az aktív dolgozók és a munkanélküliek nem különböznek szignifikánsan egymástól depresszió és önértékelés tekintetében. Ugyanakkor feltártam, hogy a koherencia-érzés mértékében a dolgozók szignifikánsan különböznek munkanélküli társaiktól.