Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=108533
MOB:2013/4
Szerzők:Klenk Gusztáv; Katona József; Lestyán János; Kenderfi Gábor; Szalai György; Hirschberg Andor
Tárgyszavak:KOPONYATÖRÉSEK; SINUS FRONTALIS
Folyóirat:Otorhinolaryngologia Hungarica - 2013. 59. évf. 4. sz.
[https://www.orl.hu/ ]


  Homlokcsonttörések kezelésével szerzett tapasztalataink és irodalmi áttekintés / Klenk Gusztáv [et al.]
  Bibliogr.: p. 181. - Abstr. hun., eng.
  In: Otorhinolaryngologia Hungarica. - ISSN 0016-237X. - 2013. 59. évf. 4. sz., p. 175-181. : ill.


Cél: A homlokcsonttörött betegeink kezeléséből levonható tanulságokkal, valamint a témára vonatkozó irodalom feldolgozásával szeretnénk tisztázni a homlokcsonttörések ellátásának korszerű szakmai irányelveit. Anyag és módszer: 2007 novembere és 20 13 januárja között, 6 év során az osztályunkra utalt, homlokcsonttörött betegek retrospektív analízisét végeztük. Eredmények: Kórházunkban a 22 homlokcsonttöréssel kezelt beteg az összes arccsonttöréssel operált beteg mindössze 1,6%-a. Többsége férfi (86%), az átlagéletkor 37,4 év (21-70 évesek) volt. Etiológiája elsősorban baleset (68%), kisebb részben erőszak (32%) volt. A töröttek 77%-nak nem volt egyéb törése. Csak 5 betegnél találtunk társult orbita, nasoethmoideális, maxilla, Le-Fort III szintű törést (23%). A homloktörések 91 %-a izolált elülső fal törés volt, így az esztétikai helyreállítás és a mukociliáris nyálkahártya-funkció fenntartása volt a cél. A törések 85%-ánál volt szükség a törés reponlására látható besüppedés miatt, 60%-ánál mikrolemezes rögzítésre is. A törések feltárásához 65%-ban a szemöldökívben vezetett, 16%-16%-ban koronális, illetve a lacerációt meghosszabbító metszést, egy betegnél endoszkóppal asszisztált transzkután repozíciót alkalmaztuk. Egy beteg esetében alakult ki posztoperatív sinusitis, osteomyelitis, aki a darabos homlokcsonttörés felett erősen szennyezett lágyrészsérüléssel érkezett. A többi beteg a vizsgált időszakban panaszmentes. A diagnózis és műtéti tervezés alapvető eszközének a háromdimenziós CT (3DCT) bizonyult. Konklúzió: A funkcionális endoszkópos szinuszsebészet (FESS) fejlődésének köszönhetően, amely az inkomplett szinuszfunkció következményeként jelentkező mucokele kezelésére is kiválóan alkalmas, a nemzetközi irodalomban is észrevehető konzervatív, a homloküreget funkciójában is megtartó elülső fal esztétikai helyreállítását biztosító konzervatív beavatkozásokat végeztük. Kis törések esetén a minimálinvazív endoszkópos beavatkozást javasoljuk a heroikus koronális, illetve a homlok anesztéziával és heggel járó szemöldök-metszés helyett. A rendszeres kontroll hosszú évtizedeken át javasolt a mucokele, pyokele, meningitis agytályog időbeni elkerülésére. Homlokfájdalom, nyomásos tünetek, illetve orrfolyás esetén CT-vizsgálat kötelező. Tekintettel arra, hogy az esztétikus rekonstrukción túl a szinusz funkciójának biztosítását (átjárható fronto-nazális ductus), és a komplikációk kezelését is (liquorrhoea, mucokele) ma már endoszkópos módszerrel végzik, javasoljuk, hogy az ilyen töröttek ellátásában a fül-orr-gégészeti háttérrel rendelkező osztályok vegyenek elsősorban részt.