Célkitűzés: A tanulmány a leuprorelin-acetát két innovatív implantátum formájának hatékonyságát és tolerálhatóságát vizsgálta előrehaladott, hormondependens prosztatarákban szenvedő férfiak esetében. A vizsgálatba 273 németországi centrumból 818 olyan lassú-felszabadulású luteinizáló hormon (LHRH) agonista készítményekkel kezelt beteget vontak be, akiknél leuprorelin-implantátumra történő átállást terveztek. Módszerek: A betegek az 1 és 3 hónapos leuprorelin-implantátum készítményből három injekciót kaptak, és az orvosokat az egyes klinikai vizitekkel kapcsolatban egy adatlap kitöltésére kérték. A dokumentált paraméterek közé tartoztak a laboratóriumi vizsgálatok, így a tesztoszteron- és a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintek mérése, a nemkívánatos események rögzítése, valamint a betegek és orvosok értékelése a kezelésről. Eredmények: A kiinduláshoz képest az első és a második leuprorelin-implantátum injekció beadása után szignifikánsan csökkentek mind a tesztoszteron-, mind a PSA-értékek. Ezeket az eredményeket az 1 hónapos és 3 hónapos készítmények külön végzett alcsoport-analízise is megerősítette. Amennyiben a betegeket kezelési szünet nélkül állították át Trenantone(R) (leuprorelin-acetát elhúzódó felszívódású mikrogyöngyök) kezelésről (Takeda Pharma GmBH, Német-ország, Aachen) leuprorelin-implantátumra, az átlagos szérum tesztoszteronkoncentrációk szignifikáns csökkenését tapasztalták (p<0,05). Nem szignifikáns mértékben, de nőtt azon betegek aránya, akiknél kasztrációs szintre került a tesztoszteron, ugyanakkor azon betegek száma, akiknél a PSA-érték <=4 ng/ml volt, szignifikánsan emelkedett (p=0,045). Hasonló eredményeket kaptak a leuprorelinimplantátumra átállított, korábban gozerelinnel kezelt betegeknél. A betegek 94%-ánál az orvosok a leuprorelin-implantátum hatékonyságát "nagyon jó" vagy "jó" jelzővel értékelték. A leuprorelinimplantátum kezelést a betegek jól tolerálták, 42 (5,1%) betegnél mindössze 61 nemkívánatos eseményt jelentettek. A betegek és az orvosok a leuprorelin-implantátum tolerálhatóságát "nagyon jó" vagy "jó" jelzővel értékelték az esetek 95%-ában, illetve 91%-ában. Következtetések: Ezek az eredmények megerősítik azt, hogy a klinikai gyakorlatban a leuprorelin-implantátumok hatékonyak, tolerálhatóak és könnyen kezelhetőek, előrehaladott, hormondependens prosztatarákos betegeknél alkalmazva ezeket.