Az infliximab (IFX) farmakokinetikai paramétereinek monitorozása a gyulladásos bélbetegségek (IBD) aktivitásának ellenőrzésére és a terápia optimalizálására nem standardizált a gyakorlatban. Jelen vizsgálat célja a TNF-a-, az IFX- és az IFX ellen termelt antitest szint meghatározása olyan IBD-s betegekben, akiknél hatásvesztés alakult ki, illetve mellékhatások vagy allergiás reakció jelent meg a kezelés során. A szerzők prospektív megfigyeléses tanulmányukban 36 olyan IBD-s betegtől vettek vért, akiknél hatásvesztés, mellékhatás, vagy allergiás reakció (I. csoport) alakult ki, valamint 31 olyan IBD-s betegtől, akik teljes klinikai remisszióba kerültek (II. csoport). A vérmintákból szérum-TNF-a-, IFX- és az IFX ellen termelt antitest (ATI-) meghatározást végeztek. Vizsgálták a hatásvesztés, a mellékhatások, illetve allergiás reakciók kialakulása és a szérum-TNF-a-, IFX- és ATI-koncentrációk közötti összefüggést. A TNF-a ellen termelt antitest pozitivitás a magasabb keringő TNF-a-, valamint az alacsony IFX-szintekkel mutatott szignifikáns korrelációt. Bár a hatásvesztést, mellékhatást vagy allergiás reakciót mutató IBD-s betegek 25%-ában észleltek antitestpozitivitást, sem az ATI-pozitivitással, sem az alacsony IFX-szinttel nem volt összeköthető a kedvezőtlen terápiás válasz. Az antitestképződés szignifikánsan gyakoribb volt a korábban biológiai kezelésen már átesett betegekben, míg a egyidejű immunszuppresszív kezelés nem befolyásolta az antitestek jelenlétét. További vizsgálatok szükségesek annak megítélésére, hogy a szérum-TNF-a, az anti-TNF-a és az ellene termelt antitestek együttes meghatározása segíthet-e a gyulladásos bélbetegségek kritikus helyzeteinek terápiás döntéshozatalában.