A kivéreztetett kísérleti állatok vérregenerációját Whipple a nyers máj, Jeney és Jobling pedig a máj vizes kivonatának adagolásával tudta fokozni. A májetetés terápiás hatékonyságát Minot és Murphy 45, anaemia perniciosás betegen 1926-ban igazolták. Whipple, Minot és Murphy a májterápia sikeres alkalmazásáért 1934-ben Nobel-díjban részesült. A B12-vitaminnak elnevezett hatóanyagot 1948-ban sikerült májból kivonni. Lucy Wills ugyanezen években alultáplált, terhes asszonyok anaemiáját kedvezően tudta befolyásolni élesztőkivonattal, ami a folsav felfedezéséhez vezetett. Mindkét gyógyszer hatásmódjának tanulmányozása jelentősen gazdagította patofiziológiai ismereteinket, továbbá újabb terápiás alkalmazásokat tárt fel.