A kardiovaszkuláris betegségek gyógyszeres prevenciója, benne a vérnyomáscsökkentés nem egyöntetű sikertörténete az elmúlt évtizednek. Ez fejeződik ki az új európai hipertónia-irányelvben is, amennyiben a rendelői szisztolés vérnyomás-célértékeket nem idős betegek esetén 140 Hgmm küszöbértékkel egységesíti, még a nagy kardiovaszkuláris kockázatúak esetén is, ahol korábban 130 alatti célérték szerepelt. Ezzel harmóniában 130-140 között gyógyszeres vérnyomáscsökkentés még kardiovaszkuláris betegség, diabétesz vagy metabolikus szindróma esetén sem javasolt. Kivételként megfontolható 130 alatti szisztolés célérték idült vese-betegség esetén, de csak ha mikroalbuminuriát meghaladó mértékű proteinuria társul és a GFR-romlás ellenőrzése megoldott. Az idősek vérnyomás-célértékei külön is emelkedtek, s egyéb tényezők is figyelembe veendők. A választható vérnyomáscsökkentő csoportok hatszögbe rendezése megmaradt, de az összetevők és az összekötő vonalak mások lettek. Az irányelv nem tesz különbséget sem az ACE-gátló és angiotenzinreceptor-blokkoló (ARB), sem a tiazid, illetve tiazidszerű szerek elsődlegessége tekintetében, de hangsúlyozza a 3. generációs, vazodilatátor béta-blokkolók régebbi szerekhez képest mutatott előnyeit. Nem javasolt ugyanakkor a kombinált ACE-gátló és ARB-kezelés, nefroprotekció céljából sem. Az egyéb vérnyomáscsökkentő csoport az alfa 1-receptor-blokkolók mellett centrális szerekkel és mineralokortikoid antagonistákkal is bővült. Ezen utóbbi ("egyéb") kivételével az irányelv valamennyi csoport alkalmazását megengedhetőnek tartja induló vagy fenntartó kezelésként, akár önállóan is.