A krónikus szisztolés szívelégtelenség a magas prevalencia, a halálozás magas aránya, valamint a gyakori hospitalizáció miatt jelentős és növekvő népegészségügyi probléma. Gyógyszeres kezelésében az elmúlt évtizedekben, a kontrollált tanulmányok szintjén, drámaian kedvező eredmények születtek. Ugyanakkor populációs szinten ezeket nem sikerült megismételni. A különbséget az optimális gyógyszeres kezelés alkalmazásának elmaradása, és a betegek rendszeres ellenőrzésének, gondozásának elégtelensége magyarázhatja. A bétareceptor-blokkolók a krónikus szisztolés szívelégtelenség leghatékonyabb gyógyszererei, jelentősen javítják a betegek életkilátásait, tartósan csökkentik panaszaikat, lassítják, sőt meg is akadályozhatják a kórkép progresszióját. Dolgozatunk célja felhívni a figyelmet a kezelés jelentőségére és hozzájárulni a jelenleginél optimálisabb gyógyszeralkalmazásra. Téves kontraindikációk felállítása, a kezelés során felmerülő, rendszerint csak átmeneti nehézségek túlértékelése, a szívelégtelenség okozta panaszok béta blokkoló mellékhatásként történő minősítése magyarázhatja a jellemzően elégtelen gyógyszerhasználatot.