A krónikus szisztolés szívelégtelenség magas prevalenciája, progresszív jellege, a kórképpel járó gyakori hospitalizáció, valamint a magas halálozás miatt jelentős népegészségügyi probléma. Gyógyszeres kezelésében az elmúlt évtizedekben, a kontrollált tanulmányok szintjén, drámaian kedvező eredmények születtek. Ugyanakkor populációs szinten ezeket nem sikerült megismételni. A különbséget az optimális gyógyszeres kezelés alkalmazásának elmaradása és a betegek rendszeres ellenőrzésének, gondozásának elégtelensége magyarázhatja. A bétareceptor-blokkolók a krónikus szisztolés szívelégtelenség leghatékonyabb gyógyszererei. Nagymértékben javítják a betegek életkilátásait, tartósan csökkentik panaszaikat, lassítják, meg is akadályozhatják a kórkép progresszióját. Dolgozatunk célja felhívni a figyelmet a kezelés jelentőségére és hozzájárulni a jelenleginél optimálisabb gyógyszeralkalmazásra. Téves kontraindikációk felállítása, a kezelés során felmerülő, rendszerint csak átmeneti, nehézségek túlértékelése vezethet az jelenleg jellemző elégtelen gyógyszerhasználathoz.