Tanulmányunkban egy hátrányos helyzetű, elöregedő és gazdaságilag leszakadó régió, Nógrád megye két neurológiai/stroke központjában 2005-ben akut stroke miatt felvételre került 646 fős betegkohorsz gazdasági és pszichoszociális jellemzőit vetettük össze a stroke kimenetelével. A vizsgált betegcsoport több mint fele a létminimum alatt élt, fele egyedülálló, közel 90%-a gazdaságilag inaktív volt; a betegek 50%-a csupán általános iskolát vagy ennyit sem végzett; az egyetemi végzettségűek aránya 5% volt. Az akut cerebrovascularis betegség kimenetelének legerősebb prediktora a nem volt: a felvételre került nők 28 napon belüli mortalitása szignifikánsan magasabb volt, a túlélő nők azonban lényegesen jobb kimenetelt mutattak, mint a férfiak. A kimenetelt kedvezőtlenül befolyásolta az előzetes rizikótényezők száma, a kilátástalanságérzés/depresszió, a tehetetlenség érzése, az iskolázatlanság, a szegénység és a rendszeres testmozgás hiánya. Feltételezésünk szerint a nagy női stroke-mortalitás hátterében a magasabb populációs átlagos életkorból adódó nagyobb fokú magányosság, így későbbi kórházba kerülés állhat, ebből a magukra maradó idősekről való fokozott társadalmi gondoskodás szükségessége következik. Az alkoholfogyasztás hatását a megszerezhető adatok várható megbízhatatlansága miatt nem vizsgáltuk, feltevésünk szerint azonban jelentős rizikófokozó és kimenetelt rontó tényező.