A hangrezgések lényeges szerepet játszanak az embrionális fejlődésben. Mielőtt a cochlea megjelenik, a bőr tapintási és nyomásérzékelő receptorai fogják fel a hangok keltette, magzatvízben terjedő nyomáshullámot az anyaméhben. A tapintás és a hallás az anya-magzati összehangolódás, és a magzati idegrendszer fejlődésének elsődleges és legfontosabb ingerei. Az ember embrionális kortól kezdve behangolt a környezeti ingerekre, elsősorban az emberi beszédre. A hangoltságot a testet körülvevő energiazónák (csakrák) biztosítják. Ez képezi zenei készségünk alapját. Hipnotikus fogékonyságunk eredete szintén az embrionális időszak. A magzat, valamint a hipnotizált személy mozgásai, feltételezett élményei, kötődése és kommunikációja hasonlóságokat mutatnak. A prenatális audio-szomatoszenzor stimulációs program fejleszti az újszülöttek kognitív, emocionális és kötődési képességeit. A hipnoterápia pedig regresszív, akár magzati jellegű élmények segítségével hozzájárul a trauma következtében elakadt személyiség fejlődéséhez.