A béta-blokkoló terápia jelenleg számos kardiovaszkuláris indikációban kötelező eleme a komplex terápiának (stabil koronáriabetegségben, akut koronária szindrómában, miokardiális infarktust követően, szívelégtelenségben). Hipertóniában történő alkalmazásuk az utóbbi időben kissé háttérbe szorult az 1. és 2. generációs béta-blokkolók kedvezőtlen metabolikus mellékhatásai miatt. Ebben a vonatkozásban kivételt képez a 3. generációs carvedilol és nebivolol. A legszélesebb kardiovaszkuláris indikációval rendelkező 3. generációs carvedilol (béta1, béta2 és a fal adrenerg antagonista) számos vizsgálatban bizonyította, hogy legalább olyan jó hatással rendelkezik, mint az 1. és 2. generációs béta-blokkolók, azonban metabolikusan kedvező hatásai miatt még több előnyt nyújthat a különböző kísérőbetegségekkel (pl. diahetes mellitus, metabolikus szindróma, elhízás, dyslipidaemia) még nagyobb kockázatnak kitett kardiovaszkuláris betegekben, a hagyományos béta-blokkoló terápiához képest.