Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=107361
MOB:2013/3
Szerzők:Jánosi András; Ofner Péter; Merkely Béla; Polgár Péter; Zámolyi Károly; Kiss Róbert Gábor; Édes István; Csapó Kálmán; Nagy Lajos; Lupkovics Géza; Herceg Béla; Tomcsányi János; László Zoltán; Vértes András; Simon János; Katona András; Juhász Ferenc; Bajkó Ferenc; Varjú Imre; Dinya Elek
Tárgyszavak:ELŐREJELZÉS; MYOCARDIALIS INFARCTUS; STATISZTIKA; REGISZTEREK
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2013. 154. évf. 33. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  Szívinfarktus miatt kezelt betegek korai és késői prognózisa : Magyar Infarctus Regiszter Vizsgálat / Jánosi András [et al.]
  Bibliogr.: p. 1301-1302. - Abstr. hun., eng.
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2013. 154. évf. 33. sz., p. 1297-1302. : ill.


Bevezetés: A heveny szívizominfraktust elszenvedett betegek halálozására vonatkozó hazai adatok hiányosak. Célkitűzés: A szerzők a Magyar Infarctus Regiszterben szereplő 8582 infarktusos beteg (4981 ST-elevációval járó myocardialis infarctus) adatainak elemzésével a kórházi, a 30 napos és az egyéves halálozás vizsgálatát tűzték ki célul. Budapest öt kerületében rögzítették a prehospitális haláleseteket. Módszer: A halálozás kockázati tényezőinek vizsgálatára logisztikus regressziós analízist végeztek, majd ellenőrizték a modell illeszkedését. Eredmények: A kórházi, a 30 napos, illetve az egyéves halálozás az ST-elevációval járó infarktusos betegcsoportban 3,7%, 9,5%, illetve 16,5%, a nem ST-elevációs betegcsoportban 4%, 9,8% és 21,7% volt. A nem ST-elevációval járó infarktus miatt kezelt betegek egyéves halálozása szignifikánsan magasabb volt. A halálozás kockázati tényezőit vizsgálva az életkor, a Killip-stádium, a kórelőzményben szereplő myocardialis infarctus, stroke, valamint a diabetes bizonyult prognosztikus jelentőségűnek. A percutan coronariaintervenció mindkét típusú infarktusban nagyon jelentősen javította a betegek rövid és hosszú távú életkilátásait. Következtetések: A prehospitális halálozás igen jelentős volt, a 30 napon belül bekövetkező események 72,5%-a kórházon kívül történt.