A malignus melanóma, bár megjelenését tekintve igen sokszínű, de biológiailag áttétképző és áttétet nem képző formákra osztható. A klasszikus klinikopatológiai faktoroknak a betegség lefolyását felbecsülő képessége limitált, ezért széleskörű kutatások történnek a melanóma progressziós markerei vonatkozásában. Bár sokféle genetikai vagy fehérjemintázatot azonosítottak, ezek klinikai haszna csekély, mert a vizsgálatok alig vették figyelembe a melanóma progressziója alapjainak megismerését célzó kutatások eredményeit, így az ígéretes markerek csoportja igen szűk (BCL2, CDK2, MART-1, OPN). Hasonlóan más szolid daganatokhoz, a célzott terápiák megjelenése ráirányította a figyelmet a melanóma kemo- és célzott terápiára mutatott rezisztenciájának genetikai alapjaira. Ezek az ismeretek új molekuláris patológiai eljárásokhoz és remélhetően hatékonyabb terápiás protokollok kialakításához adhatnak segítséget.