A daganatos megbetegedések világszerte vezető haláloknak számítanak. A terület betegségterhe és finanszírozói szükségletei jelentősek, amely miatt az ellátás egészségpolitikai vetületei megkerülhetetlenek. A megelőzés és az ellátás területén kialakítható összehangolt struktúrák fokozhatják a rendszerhatékonyságot, ezáltal csökkentve az egészségügyi és kiadásoldali terheket. Kutatásaink során a terápiás gyakorlat hatékonyságának megragadására törekedtünk. Mindezek érdekében azonosítottuk a jellegzetes betegutakat és értékeltük ezek eredményességét. Statisztikai klaszterezési technikákkal közelíthetőek az elkülönülő betegcsoportok mind az betegség és ellátási jellemzőik, mind a betegjellemzőik feltárásával. Az egydimenziós változókon nyugvó elemzéseken túl, időfüggő szekvenciák segítségével megragadható a betegút, amely beépíthető a betegalcsoportképző kritériumok sorába. A kialakított betegalcsoportokra készített túlélés-elemzés segítségével összevetésre kerülhetnek a tipikus minták. A fenti kutatások eredményeképpen a finanszírozási és terápiás protokollok hatékonyan összehangolhatóak, illetve a statisztikai modellezés alapján történő értékelés és a visszacsatolás segíti az egészségügyi rendszer teljesítményének javítását, és támogatja az új terápiás alternatívák beillesztését a rendszerbe. Az ellátási adatok célzott információs struktúrába formálása támogathatja a modern hazai betegségmenedzsment megteremtését, alternatívát adva a hozzáférés korlátozására szerveződő elosztási gyakorlat racionalizálására.