A 2-es típusú diabetes orális kezelési lehetőségei között évtizedekre visszanyúló tapasztalat áll rendelkezésre a sulfanylureákkal, új lehetőségként néhány éve a dipeptidilpeptidáz-4 (DPP-4)-gátlók jelentek meg. Mindkét hatástani csoport inzulinszekretagog tulajdonságú, de míg a sulfanylureáknál ez a hatás ún. "minden vagy semmi" jellegű, addig a DPP-4-gátlóknál glukózdependens módon valósul meg. A DPP-4-gátlók és a sulfanylureák közvetlen összehasonlítást megvalósító tanulmányok eredményei szerint metforminnal kombinálva közel azonos glykaemiás hatékonyságúak. A sulfanylureákkal szemben a DPP-4-gátlók nem növelik a hypoglykaemia kockázatát és nem okoznak testsúlygyarapodást. Experimentális adatok szerint alkalmazásuk a béta-sejt-funkció bizonyos mértékű megóvását is biztosítja. A DPP-4-gátlók végső értékeléséhez több évre terjedő klinikai tapasztalatra van még szükség, meg kell várni a cardiovascularis biztonságosság megítélésére tervezett, klinikai végpontokat tanulmányozó prospektív vizsgálatok befejezését és folyamatos post-marketing adatgyűjtést kell megvalósítani a hosszú távú hatékonyság és biztonságosság meghatározása érdekében.