A szerző a betegbiztonság követelményeiből kiindulva a kockázatanalízis fontosságára hívja fel a figyelmet. Megállapítja, hogy a minőségi követelmények növekedése nem hagyta érintetlenül a sebészetet sem, és ezért ma már konkrét fogalmaink vannak a sebészi kockázat meghatározására és értékelésére. Ez a folyamat az elmúlt évtizedekben a mind gyakrabban indikált és mind szélesebb körben végzett, növekvő számú májműtétek halálozásának jelentős csökkenésében is nyomon követhető. Különös fontossága van a műtétek kockázatának májbetegeken. A feltétlen vagy abszolút ellenjavallatok jól körülhatárolhatók. A májbetegeken tervezett májműtétetek kockázata számszerűen is kifejezhető. A régóta használt Child-Turcotte-Pugh-stádiumai számértékek alapján határozhatók meg. Újabban az "50-50-es" szabály, illetve a májtranszplantációs gyakorlatból átvett MELD érték kiszámítása jelent a sebésznek objektív fogódzót a mindennapos munkájában. A szerző kitér a kockázatanalízis alapján választható kezelési optimalizációra is, amely a májsebészek igényei alapján multidiszciplináris megközelítésben valósulhat meg.