A pitvarfibrilláció a fejlett országok korosodó társadalmának egyre növekvő gyakoriságú krónikus betegsége, mely súlyos közvetlen és közvetett szövődményei révén az egyén, környezete és a társadalom számára is súlyos problémát jelent. Az utóbbi években a pitvarfibrilláció kezelésében és a stroke megelőzésében jelentős szemléletváltozásnak lehetünk tanúi: a korszerű hozzáállás szerint a cél nem a magas stroke rizikójú betegek azonosítása tartós orális antikoaguláns kezelés céljából, hanem alapállás szerint minden pitvarfibrilláló betegnél tartós antikoaguláns kezelést tartunk szükségesnek, kivéve a trombembóliás szövődmények szempontjából rizikó nélküli, fiatal egyéneket. Ez részben annak is köszönhető, hogy olyan orálisan adható, monitorozást és diétás megszorítást nem igénylő gyógyszerek jelentek meg, melyek számos klinikai előnnyel bírnak a K-vitamin antagonista kezeléshez képest. Jelen közlemény célja az egyik legígéretesebb, új, orálisan adagolható, monitorozást nem igénytő antikoagutáns szer, az apíxaban klinikai hatásainak összefoglalása non-valvuláris pitvarfibrilláció esetén.