A huszadik század elején Budapesten végzett, később az Egyesült Államokban praktizáló orvos, dr. Beck Bódog űj szóösszetételt alkotott az élő méhek szúrásával történő, ötezer éves gyógyítási technikára, és megalkotta a latin és görög szavakból az apiterápia szót (apis=mézhordó méh /lat./ + terapia /gör./). Az 1935-ben kiadott Méhméreg-terápia c. könyvben először használt fogalom jelentése mára kibővült, és ide értjük a méhméreg mellett a méz, a propolisz, a méhpempő, a virágpor, a méhkenyér, méhviasz, de a kaptárlevegő, a méhek lárváinak, a viaszmoly lárvájának vagy a méhek zümmögésének illetve mikrorezgéseinek alkalmazását is.