Bevezetés: A nemiség és a kriminalitás együttes említésekor logikusan a szexuális bűncselekmények jutnak eszünkbe. Nyilvánvaló azonban, hogy az összefüggések nem korlátozódnak néhány, közvetlenül ebbe a körbe sorolható bűncselekményre. A közösülés vagy más testi kapcsolat lehet oka, célja, de még elkövetési eszközcselekménye is a deliktumoknak. Az általános bűnözéskutatás keretében számos elmélet foglalkozik az elkövető vagy a sértett, valamint mások (például az elkövető fejlődése szempontjából meghatározó személyek) szexuális szempontból jelentős tulajdonságaival, megnyilvánulásaival olyan kérdések vizsgálata során is, amelyek nem közvetlenül tartoznak a nemi viselkedés problémakörébe. Célkitűzés: Arra a kérdésre kell választ keresni, hogy a szexuális bűncselekmények elkövetői a maguk egészében különböznek-e az egyéb deliktumok megvalósítóitól. Másképpen feltéve a kérdést: van-e jól elkülönült nemi kriminalitás? Módszer: Átfogó, nemzetközi és hazai szakirodalmak elemzésén alapuló kutatás. Eredmények: Ausztrál vizsgálatok szerint a szexuális bűncselekmények elkövetői többségükben nem válnak visszaesővé, valamint kanadai kutatások alapján az is számos esetben előfordul, hogy nemi erkölcs elleni cselekmények körébe sorolnak a közfelfogás szerint erőszakos elkövetési kategóriába tartozó deliktumokat. A szexuális viktimizáció már fiatal korban elkezdődik, a párkapcsolatokban felerősödik. Előfordulása jelentősen meghaladja annak mértékét, amit a köztudat erről egyáltalában feltételez. A szexuális bűncselekmények döntő többségét a társadalmi mozgástér szűkebb (család, partneri kapcsolatok, ismerősök) körében követik el. Az a köztudatban élő mítosz, hogy a nemi erkölcsöt sértő deliktumokért, különösen az erőszakos szexuális viktimizációért vadidegen férfiak a felelősek, alapvetően téves. Ez a felfogás arra vezethető vissza, hogy a nyilvánosságra került ilyen támadások inkább tartoznak a statisztikában és a tájékoztatásban is visszatükrözött incidensek sorába, mivel többnyire az áldozatok az általuk ismert elkövetőkről és tettükről inkább hallgatnak. Megbeszélés: Szexuális bűnöző, mint egységes típus nem létezik. A különböző tényállásokat megvalósító elkövetők személyisége a deliktumok jellege szerint is eltérő. A pedofilekre például általában nem jellemző az agresszív magatartás, míg az erőszakos közösülések elkövetőinél nyilvánvalóan szerepet játszik. Az persze lehetséges, sőt alappal feltételezhető, hogy a perverz hajlamokban jelentkező személyiségzavar (például a pedofilia) tartósítja a hasonló cselekmények véghezvitelének veszélyét. A szexuális bűncselekményekkel szembeni fellépés a kifejtettek szerint az emberi élettel azonos érték: a méltóság oltalmazását szolgálja. Ennek szem előtt tartása mind az áldozatokkal, mind pedig a terheltekkel kapcsolatos közhatalmi működés során elengedhetetlen.