Az érbetegek ellátásának célja a tünetmentes esetek időbeni felfedezése, a kialakult érelváltozások progressziójának meggátlása, a recidívák elkerülése. Az aterogenezis kialakulásában a dohányzás mellett a diabetesz mellitusz és fibrinogén közismert rizikófaktorok. Jelen munkánkban diabeteszes perifériás érbetegeken vizsgáltuk a fibrinogénszint változásait, mely mintegy markere a gyulladásos és necroticus folyamatoknak. A PTE KK Érsebészeti Tanszékén kezelt 50 diabétesz láb szindrómás beteg kórtörténetét áttekintve vizsgáltuk a fibrinogén, mint akut fázis fehérje szintjének változását a definitív gangrénával, illetve gangrénával nem rendelkező csoportban. Betegfelvételkor vizsgáltuk a fibrinogén és vércukor szinteket. 34 betegnél különböző mértékű gangréna volt észlelhető, míg 16 betegnél a perifériás keringési zavarhoz nem társult gangréna. A kialakult gangrénás csoportban az átlagos fibrinogén szint 6,94 g/l, míg az átlagos vércukorszint 8,48 mmol/l volt. A gangrénával nem rendelkező csoportban ezek az értékek 5,78 g/l, illetve 6,66 mmol/l voltak. Megállapítható, hogy a fibrinogén, mint akut fázis fehérje szintjének változása jól korrelál a trofikus zavar és gyulladásos folyamat progressziójával. A trofikus elváltozással nem rendelkező diabéteszes perifériás érbetegeknél a fibrinogénszint és a reológiai változások folyamatos monitorizálása, illetve ezen paraméterek emelkedése figyelmeztető jel lehet a kórfolyamat súlyosbodására, az esetleges gangréna kialakulására.