Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=106439
MOB:2013/2
Szerzők:Kiss Attila; Reményi Gyula; Szász Róbert; Batár Péter; Rejtő László; Telek Béla; Újfalusi Anikó; Oláh Éva; Radványi Gáspár; Udvardy Miklós
Tárgyszavak:ŐSSEJT-TRANSZPLANTÁCIÓ; MYELOMA MULTIPLEX
Folyóirat:Hematológia - Transzfuziológia - 2013. 46. évf. 1. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/2068/2068-overview.xml]


  Bortezomibkezelés hatásának vizsgálata myeloma multiplexes betegek autológ haemopoeticus őssejt-transzplantációja során / Kiss Attila [et al.]
  Bibliogr.: p. 28. - Abstr. hun., eng.
  In: Hematológia - Transzfuziológia. - ISSN ISSN 0324-7309. - 2013. 46. évf. 1. sz., p. 23-28. : ill.


A Debreceni Egyetemen 2003 óta működő Hemopoetikus Őssejt-transzplantációs Részlegen 2011 augusztusáig 300 autológ átültetést végeztek. A betegek közül 139-nél myeloma multiplex miatt történt transzplantáció. A szerzők myelomás betegeik túlélési adatait a myeloma típusa mellett a bortezomib-kezelésben részesült vagy e nélkül transzplantáltak összehasonlításával elemzik. Betegek és módszerek: 2011 februárjáig elvégzett autológ őssejtátültetésben részesült betegek közül 122-nél (64 férfi, 58 nő) myeloma miatt végeztek transzplantációt. Összesen 39 (31,9%) beteget, 27 férfit és 12 nőt veszítettek el. A meghaltak átlagéletkora 55,2+-8,7 év. A betegek 45,9%-a IgGK (56), 18%-a IgGa (22), 10,6%-a IgAK (13), 7,3%-a IgAa (9), 0,8% IgMK (1), 3,2% K (4), 10,6%-a a (13), s 3,2% non secretoros (4) alcsoportba tartozott. Eredmények: A 39 meghalt túlélési ideje a diagnózistól 41,6+-21,2, a transzplantációtól 23,5+-15,0 hónap. A nők túlélési ideje a diagnózistól számítva 49,4+-30,9 hónap a férfiak 38,2+-14,5 hónapjával szemben. Ha a túléléseket a transzplantációtól számítjuk, akkor kisebb a nemi különbség: a nőknél 25,2+-18,3, a férfiaknál 21,6+-14,0 hónap. A 122 myelomás beteg túlélési valószínűsége 65% volt (Kaplan-Meyer-görbe). A bortezomibterápiában nem részesült 21 beteg közül az 53,2 hónapos követési idő alatt 14 (66,7%) halt meg. Száz bortezomibkezelést kapott beteg közül 44,5 hónapos követés alatt 25(25%) halt meg. A különbség szignifikáns. A szerzők a nyolc, később elhalálozott betegben 13 deléciót két, 13q deléciót egy, 13-as monoszómiát egy esetben találtak. Három betegben plasmasejtes leukaemia fejlődött ki. Az egyikben a 13 deléciót p53 deléció is kísérte. Egy plasmasejtes leukaemiás betegben t(4:14) eltérést találtak. Hetvennyolc "túlélő" közül 7 (8,9%) betegben igazoltak 13-as monoszómiát. A dolgozat a relapszusok kezelésével és a jövő új terápiás lehetőségeivel is foglalkozik. Következtetések: 1. Tartós túlélést komplett remisszióban vagy nagyon jó parciális remisszióban lévő betegeken végzett transzplantációk igérnek. 2. Ennek elérése céljából a nagyobb agresszivitású esetekben VTD-indukció alkalmazása kívánatos. Nem megfelelő válasz esetében más protokollra kell áttérni. 3. Az átültetést követő 3 hónapon belül is indokolt a bortezomib+dexamethason konszolidációs terápia. 4. Amennyiben transzplantáció után a beteg nem kerül remisszióba, további (intenzív és/vagy komplex) terápia alkalmazása szükséges. 5. A non secretoros és a könnyűlánc-myeloma különösen nagy követési éberséget igényel.