A társadalmak öregedő korösszetétele a csípőtáji törések emelkedését eredményezi világszerte. A combnyaktörések osteosynthesise a törésgyógyulással kapcsolatos szövődmények kezdeti magas incidenciáját okozza, egyéb törésekhez képest. A szövődmények ellátásának egyik leggyakoribb típusa a protézis konverziós műtétek, melyek jelentős terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerre. Jelen tanulmány a Garden III-IV. combnyaktörések primer csavaros szintéziseit követő protézis konverziók non operatív rizikófaktorait elemzi 8 év utánkövetéssel a 60 év feletti populációban. A retrospektív tanulmány alapját az OEP adatbázisa és az ellátó intézmények kontrollja biztosítja. A vizsgált prognosztikai faktorok között a kor, a nem, a primer ellátás évszaka, a primer ellátás napja, a műtétig eltelt idő és a kísérőbetegségek kerülnek értékelésre. A statisztikai feldolgozás többváltozós Cox regressziós analízissel történik. A szerzők 1922 csavaros osteosynthesisen átesett diszlokált combnyaktörés utánkövetését végzik, melynek során 156 főnél (8,12%) történik protézis konverzió. Megállapítják, hogy a téli osteosynthesiseket követő csípőprotézis konverziók veszélye szignifikánsan nagyobb, mint a tavaszi (VH tavasz/tél:0,64, MT:0,42-0,96, p=0,032), nyári (VH nyár/tél=0,59, MT:0,38-0,91, p=0,016) és őszi (VH ősz/tél=0,47, MT:0,30-0,74, p=0,001) osteosynthesiseknél. A szerzők az irodalmi adatokkal alátámasztott szezonális (téli) D vitaminhiány és a protézis konverziót igénylő törésgyógyulási szövődmények szezonális változása között szoros összefüggést feltételeznek, melynek további kutatása szükséges. Eredményei a jövőben egy hatékony és olcsó prevenciós stratégia kialakítását segíthetik a költséges törésgyógyulási szövődmények csökkenésével.