Bevezetés: Jelen vizsgálat a poszttraumás stressztünetek és azok egyes jellemzőit hívatott leírni ambuláns pszichoterápiás ellátásra jelentkező, klinikai szintet elérő PTSD betegek körében, különös tekintettel a diszfunkcionális attitűdökre és a megküzdési módokra. A vizsgálat hiánypótló, hiszen a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kevés hazai kutatás témája annak ellenére, hogy feltételezhetően a magyar populációban is túlsúlyban lévő szorongásos zavar. Módszerek: Huszonkét, PTSD-vel diagnosztizált, pszichoterápiás ellátásra jelentkező beteg adatait elemeztük. A betegeknél felmértük a reménytelenség, a szorongás, a depresszió, a poszttraumás tünetek súlyosságát, valamint a diszfunkcionális attitűdöket és a megküzdési módokat. Eredmények: A mintában résztvevők 32%-a férfi (n=7), 68%-a nő (n=15), átlagéletkoruk 34, 77 év az ambulancián való jelentkezéskor. A leggyakoribb traumatípusok a közlekedési balesetek (40,9%; n=9), közeli hozzátartozó traumatikus elvesztése (18,2%; n=4), valamint fizikai vagy szexuális bántalmazás (18,2%; n=4). A traumatikus esemény óta eltelt idő nagy varianciát mutat (2 hónap - 10 év). Az eredmények arra utalnak, hogy a poszttraumás tünetek kapcsolatban állnak a teljesítményigény és a külső kontroll diszfunkcionális attitűdökkel, illetve az alkalmazkodás és visszahúzódás típusú megküzdési módokkal. Emellett a poszttraumás tünetek magas komorbiditást mutattak a depressziós és szorongásos tünetekkel. Következtetés: A magyar mintán nyert eredmények illeszkednek a nemzetközi irodalomba és megerősítik azt a klinikai tapasztalatot, hogy a trauma terápiás feldolgozásához kognitív intervenciók alkalmazására van szükség.