Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR(R) tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett elvégezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.