Magyarországon a politikai pszichológiai folyamatokra inkább csak a publicisták, a közvélemény-kutatók, valamint a filozófusok és szociálpszichológusok, a politikai elemzők írásaiban találhatunk utalásokat, pedig fontos lenne, hogy a politikai intézményekre összpontosító jogtudományok, a társadalmi struktúrákra fokuszáló szociológus-politológusok mellett ezek lélektani vonulatait is elemezhetnék a politikai pszichológia módszereivel. A szerzők ismertetik a politikai pszichológia történetét, a tudományok közötti elhelyezkedését, azokat a lényegi kapcsolódási pontokat, amelyekkel ez a hazánkban most felfedezésre váró tudomány más társadalomtudományokhoz illeszkedik. Módszertanában a pszichobiográfiai elemzések, a kérdőíves lekérdezések, az interjúk és egyéb felszólalások kognitív térképezése az orvostudomány pszichiátriai eszköztárával azonos. A csoportdinamikai jellemzők, a választói attitűd, a vezetők személyisége és a különböző politikai helyzetekben mutatott magatartási mintái, a tekintélyelvűség, játék-játszma, karizma mind olyan esszenciája a politikai pszichológiának, amely inkább a pszichológiai-pszichiátriai folyamatokat boncolgatja és a kognitív-viselkedéstudományi ismeretek felhasználásával az orvostudományt is érinti. Jelen tanulmány a politikai pszichológiát mutatja be, amely bár alapvetően a társadalomtudományokon belül helyezkedik el, mégis mint interdiszciplináris tudományág a pszichológiai-pszichiátriai vonulatain keresztül több szállal kötődik az orvostudományhoz.