Magyarország világelső a tüdőrák-halálozás terén, ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy a betegek hozzájussanak a korszerű kezelésekhez. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy milyen gyógyszeres kezeléseket alkalmaznak Magyarországon, és azok hogyan viszonyulnak a nemzetközi gyakorlathoz. Az OEP Intézményi Adattárházában található járó- és fekvőbeteg-szakellátási, illetve vényadatbázis felhasználásával megvizsgáltuk a 2008-2010. évben, három év alatt légzőszervi daganatok (BNO: C33H0-C34) esetén alkalmazott kemoterápiás kezelések protokolljainak egymás utáni sorrendjét, gyakoriságát, az egyes protokollok medián terápiahoszszát (megkezdett hónapban), illetve a vizsgált időszakban történt változásokat az egyes protokollok és gyógyszerek vonatkozásában. A vizsgálatban nem különítettük el a neoadjuváns, az adjuváns, illetve a progresszióban alkalmazott kezeléseket. A fenti időszakban 12326 tüdőrákos beteg részesült valamilyen általunk vizsgált kezelésben. Ennek harmada, 3791 beteg kapott második választású kezelést, és tizede, 1174 beteg kapott még ezt követően az előzőtől eltérő, harmadik kezelést. A nem-kissejtes tüdőrák első kezelésénél döntően a harmadik generációs citotoxikus szerek platinakombinációját alkalmazzák. A kombinálószerek közül a gemcitabin csökkenő tendenciával még a leggyakoribb, de a paclitaxel alkalmazása fokozatosan emelkedik. A cisplatin helyét a carboplatin veszi át. Az új szerek közül a pemetrexed és a bevacizumab használata növekedett. Amíg a pemetrexed sorrendben másodikként tört előre, addig az erlotinib második, de inkább harmadik választandó szerként jelent meg. A kissejtes tüdőrák kezelésében elsőként a platina-etoposid kombinációt alkalmazzák, második terápiaként viszont a topotecan térnyerése tapasztalható. A kemoterápiás kombinációk összetétele és sorrendisége megfelel a nemzetközi és a hazai szakmai ajánlásoknak. A rendelkezésre álló adatok további részletesebb elemzése segíthet abban, hogy még pontosabb képet kaphassunk a kezelések eredményességéről is.